A lovak szerepe az emberiség történetében
A lovak ősei a Földön mintegy 50 millió évvel ezelőtt jelentek meg, míg az embereké „csupán” 3 millió évvel ezelőtt. A lovak ekkori ősei egészen apró, növényevő állatok voltak, majd evolúciójuk során 11 millió évvel ezelőttre érték el mostani formájukat ( Draper, 1999).
Az ember és a vadló első találkozása ugyanúgy a vadász és a zsákmány találkozása volt, mint a többi álat esetében (Bodó, 1998).
A ló közel hatezer éve társa az embernek. Háziasítása az i.e. 4. évezredben forradalmi változást hozott az ember életében. Az addig kis körzetben mozgó ember napi 150-170 km távolság legyőzésére is képessé vált. Rendkívüli mértékben fellendült a kereskedelem, a gazdaság, a kultúra (Bodó, 1998).
A ló minősége, teljesítőképessége döntő hatással volt a csaták eredményére, egy-egy nép jövőjére. Az ipari forradalom után a ló, mint munkaeszköz, folyamatosan kiszorult, mind a közlekedésből, mind a mezőgazdaságból.
A lovak hasznosítása napjainkra a verseny, sport, illetve hobby célon túl, – a lovasterápia egyre népszerűbbé válásának következtében-, kibővülni látszik (Jámbor, 2012).
A lovasterápia története
Már az ókorban is javasolta Hippokratész a lovaglást az egészség megőrzése érdekében. XVI.- XVIII. században, Fridrich Hoffmann diétetikus feljegyzései alapján a lovaglás javasolt, mint egészségmegőrzés. 1750-ben Mária Terézia orvosa a laza petyhüdt izomzat javítására ajánlja, valamint érzelmi zavarok esetében is hasznosnak tartja a lovaglást. Goethe, a lovas testének a lóval való együttmozgását, a gerincoszlop felegyenesedett tartásmódját, az állandó változásokhoz alkalmazkodó vérkeringési tréningként fogta fel (Györgypál, 2002).
A XX. században új szemlélet következett a ló hátán történő mozgatás terápiás hatásainak megfigyelése céljából. 1904-ben, Ottfried Foelster, német neurológus és idegsebész, a lóháton történő szenzomotoros kezelést javasolta egy orvos gyűlésen (Bozori, 2002).
Max Reichenbach 1953-ban elsőként használta fel céltudatosan a ló törzsének mozgásában rejlő terápiás lehetőségeket. 1969-ben a „Jugendwohl” című pedagógiai folyóiratban megjelent egy cikk, Antonius Kröger speciális iskolai tanítótól, a „Lóval nevelés” címmel. Ezt a publikációt tekinthetjük a gyógypedagógiai lovaglás elindítójának (Bozori, 2002).
1969-ben, az USA-ban, megalakul a NARHA (North American Riding for the Handicapped Association), mely szervezet 54.000 fogyatékkal élő személy lovasterápia foglalkozásait biztosítja szerte a világban, 850 lovas helyszínen (NARHA, 2016).
1970-ben először szenteltek a hippoterápiának egy teljes folyóiratszámot (Krankengymnastik, 1. 1983) 1974-ben, Párizsban rendezték az első nemzetközi lovasterápia konferenciát, „Rehabilitáció a lovagláson át” címmel. 1985-től, fogyatékos lovasok is részt vehettek paralimpián (Bozori, 2002).
Pár évtizeddel ezelőtt figyeltek fel a lovak gyógyító erejére, csodás személyiségük mellett – mellyel képesek megérezni, ha sérült ember ül a hátukon -, mozgásuk jótékony hatása révén a gyógyító folyamat részévé váltak. (Rétháti- Tatár – T. Laurenc, 1996/4)
A tudatos, tervszerű lovasterápia kb. 50-60 éves múltra tekint vissza. A legrégebbi statisztikák a német és angol területekről származnak. A terápiás lovaglást először messzemenően orvosi, mozgásterápiás irányvonalak határozták meg, hippoterápia formájában. Az 1960-as évek közepétől fejlődött a terápiás lovaglás gyógypedagógiai változata, a gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás. A fogyatékosok lovassportjának kezdetét időben nem lehet meghatározni, mert mindig voltak sportra képes fogyatékosok, akik fogyatékosságuk megjelenésével a lovaglást mint sportot nem hagyták abba, vagy éppen fogyatékosságuk miatt kezdtek lovagolni (Györgypál, 2002).
Vizsgálatok folynak a lovaglásnak az emberi test élettani folyamataira gyakorolt hatásairól (Ölsböck, 1996). Számos hippoterápiával kapcsolatos kutatást folytattak, melyek jórészt a terápia hatékonyságát vizsgálták. Lechner és munkatársai (2007) a hippoterápia kezelések hatékonyságát vizsgálta központi idegrendszeri sérült pácienseknél, a spaszticitás (izom-feszesség) és a mentális jólét tekintetében. Más tanulmányok agyi eredetű mozgászavarral (cerebral paresis) küzdő gyermekek körében végeztek vizsgálatokat (Sterba, 2002; Shurtleff és mtsai., 2009). Sterba (2002) megállapította, hogy a hippoterápia javította a cerebral paresis-es (központi idegrendszeri bénulás, továbbiakban: CP) gyerekek nagy motoros funkcióját. CP-s betegeket vizsgált Debuse (2005) is és megállapították, hogy a kezelések hatására az izomtónus normalizálódott, a fiziológiás testtartás javult és egyéb fiziológiai előnyök jelentkeztek a páciensek körében. Kuczynski (1999) vizsgálatai szerint a mesterséges rehabilitációs ló-gépen (Li, 2008) ülés során is javult a vizsgált CP-s gyerekek egyensúlya. Lechner (2007) központi idegrendszeri sérült pácienseket vizsgált és úgy találta, hogy a hippoterápia sokkal eredményesebb, mint a Bobath henger, vagy a hinta szék fejlesztő eszközök. Hozzátéve, hogy a hippoterápia rövid távú közérzetjavulást eredményezett.
A lovasterápia hazai története
A 70-es években itthon is voltak már kezdeményezések. Kaposváron Sziklay Iván és felesége lovasterápiás tevékenységet indított el. Sajnos nem volt megfelelő támogatás, így két év múlva abba kellett hagyniuk, még ha voltak is sikerek főleg tartás rendellenes gyerekeknél. 1992-ben Üllő-Dóramajorban indult el a munka, ami Wágner Pál nevéhez fűződik. 1995-ben megjelent „Terápiás célú lovagoltatás és íjászat” című könyve, amelyben az eredményeit és tapasztalatait foglalta össze (Bozori, 2011).
1997-ben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Alapítvány lovasterápia tanfolyamot szervezett, számos külföldi szakember bevonásával, ahol megalakult a Magyar Lovasterápia Szövetség (továbbiakban: MLTSZ). Elnöke Dr. Edvi Péter lett (Bozori, 2011).
MLTSZ szándéka, hogy az országszerte elszigetelten dolgozó lovasterápiában tevékenykedők munkáját egységesen európai színvonalra emelje. Neves külföldi szakemberek, oktatók bevonásával kialakította a gyógytornászok és gyógypedagógusok kétéves posztgraduális képzési rendszerét. Évi rendszerességgel tart továbbképzést a lovasterápiás szakmai team lovas szakemberei és a segítők számára is, illetve kialakította az első lovasterápiás centrumot Fóton (Edvi, 1998).
2003 nyarán hazánk rendezhette meg a XI. Nemzetközi Lovasterápiás Kongresszust 41 ország lovasterapeutáinak részvételével.
2005-ben először indítottak a pszichológus alapdiplomával rendelkezőknek ló asszisztált pszichoterapeuta képzést. 2005 szeptemberében először került megrendezésre a Magyar Lovasterápiás Szövetség Díjlovas versenye (CDN) és Fogyatékosok lovas versenye. Ezt a díjlovas és lovasterápiás versenyt, azóta minden év szeptemberében megrendezik (Bozori, 2011).
A lovasterápia környezettel, lovakkal és a szakemberekkel szemben támasztott speciális igényei miatt 2013-tól törekvések kezdődtek arra vonatkozóan, hogy a lovasterápia szolgáltatás törvényileg szabályozottá váljon. A lovagolni szándékozó vendégek szolgáltató által nem ismert lovaglási tapasztalatából, és a szolgáltatásba vont lóval való együttműködési készségéből adódó lehetséges balesetek megelőzése érdekében új képesítési követelményeket határoztak meg.
Terápiát, azaz a foglalkozást olyan személy végezheti, aki gyógypedagógus alapvégzettségű és továbbképzésen szerzett lovasterapeuta végzettségű (14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet lovas szolgáltató tevékenységről 11/A §) (Klein, 2014).
A Magyar Lovasterápia Szövetség és Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Szövetség által kidolgozott, lovakra vonatkozó minősítési rendszer kötelező lett, a már működő lovas szolgáltató létesítményekben a lovas szolgáltatásba vont lovak minősítésének határideje 2014. június 30. volt (Jogifórum, 2013).
Felhasznált irodalom
1. Bodó I., Hecker W. (1992): Lótenyésztők kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 430.
2. Bozori G. (2002): Lovasterápia, Gondolatok és vázlatok a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna témaköréből. Székesfehérvár, Polu-Press Kkt.
3. Bozori G. (2011): A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, mint a gyógypedagógiai terápiák egyfajta lehetősége. p13-14..
4. Draper, Judith (1999): Lovas kézikönyv- Lovak és lósportok képes kalauza, Budapest, Pannónica Kiadó, p.10-11.
5. Debuse, D., Chandler, C., Glib, C. (2005): An explorationl of German and British physiotherapists’ views on the effects of hippotherapy and their measurement. Physiotherapy Theory and Practice 21, 219-242.
6. Edvi, P. (1998): Magyar Lovasterápia Szövetség, Hírlevél.
7. Gyögypál Z. (2002): Lovasterápia- hippoterápia. Balogunyom, Unicornis Egészségforrás Alapítvány
8. Jámbor P. (2012): Hippoterápiára alkalmas ló kiválasztásának szempontjai. Doktori értekezés. Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar. Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola.
9. Jogifórum (2013): Lóalkalmasság és lovasterápia – Változnak a lovas turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó előírások, http://www.jogiforum.hu/hirek/30229
10. Klein E. (2014): A gyógypedagógiai lovaglás elméleti alapjai, gyakorlata és hatásai. Szakdolgozat. Szent-István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar. Lovas-tanár (hippológus) szervező szak.
11. Kuczynski, M., Slonka, K. (1999): Influence of artificial saddle riding on postural stability in children with cerebral palsy. Gait and Postune 10, 154-160.
12. Lechner, H. E., Kakebeeke, T. H., Hegeman, D., Baumberger, M. (2007): The effect of hippotherapy on spasticity and on mental well-being of persons with spinal cord injury. Archives of Physical Medicine and Rehabilitation 88, 1241-1248.
13. Li, C. Y., Gao, H. T., Ma, Y. B., Liu, C., Wang, H. (2008): Artificial Horse for Rehabilitation. APCMBE 2008, IFMBE Proceedings 19, 497-499
14. NARHA (2016): About PATH Intl. http://www.pathintl.org/about-path-intl/about-path-intl
15. Ölsböck, L. (1996). : Wertigkeit der Hippotherapie in der Behandlung cerebralparetischer und mehrfach behinderter Kinder. DKThR. Sonderheft Hippotherapie.
16. Rétháti Györgyi- Tatár András – T. Laurenc Eszter (1996/4): Terápiás lovaglás. In: Rehabilitáció (1996/4) Budapest, Magyar Rehabilitációs Társaság. p. 18-23.
17. Shurtleff, T. L., Standeven, J. W., Engsberg, J. R. (2009): Changes in dynamic trunk/head stability and functional reach after hippotherapy. Arch. Phys. Med. Rehabil. 90, 1185-1195.
18. Sterba, J. A., Rogers, B. T., France, A. P., Vokes, D. A. (2002): Horseback riding in children with cerebral palsy. Effect on gross motor function. Developmental Medicine and Child Neurology 44, 301-308.