A lovasterápia meghatározása
A lovasterápia Magyarországon egyre szélesebb körben ismertté váló fogalom és az utóbbi három évtizedben, mióta megalakult a Magyar Lovasterápia Szövetség, a hazai tevékenység színvonala dinamikusan fejlődik. Kialakult a szakemberképzés, egyre több neurológus, szakorvos, gyógypedagógus javasolja páciensei számára kiegészítő kezelésként a lovasterápiát, kialakult a tevékenység jogi szabályozása is (Jámbor, 2017).
A lovasterápia a ló által kísért, támogatott gyógyító-fejlesztő eljárások gyűjtőneve, valójában több egymáshoz kapcsolódó, mégis önálló terápiás ágat foglal magában, melyek különböznek specifikus célkitűzéseikben, a terapeuta alapképzettségében és abban, hogy a ló mely tulajdonságait használja elsősorban a terápiás folyamatban (Kapcsolat Lovasterápia Központ, 2021).
A lovasterápia egy olyan gyűjtőfogalom, mely magába foglalja mindazokat az intézményhez kötött, orvosi indikáció alapján terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű, egyéni, vagy csoportos fejlesztéseket, melyek a lovaglás, illetve a lóval való foglakozás és tevékenységek hatásait használják fel. Célja: a sérülés/károsodás, a fogyatékosság/zavar, az akadályozottság/korlátozottság ismeretében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb, eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés, és rehabilitáció érdekében (MLTSZ, 2021).
A lovasterápia alatt olyan komplex kezelési módszert értünk, amely alkalmas egyes neurológiai, ortopédiai, mentális, pszichés és érzékszervi problémák kezelésére speciálisan képzett ló és hozzáértő szakember segítségével (Pálinkás, 2008).
A lovasterápia a sérült, károsodott, fogyatékos személyek jelenlegi állapotának fenntartását, javítását, a másodlagos károsodások megelőzését, az egész személyiség formálását és az életminőség javulását célzó, tudatos, tervszerű, a lóval, mint segítőtárssal végzett komplex terápia (Bozori, 2002; Strauss 1998; Györgypál, 2002; Rétháti, 2001).
Mint minden terápiás eljárás, a lovasterápia is az állapotfelméréssel kezdődik. Az állapotfelmérés eredményei határozzák meg a terápia további fejlesztési feladatait. A fejlesztés, fejlesztési terv alapján valósul meg, melyet minimum félévenként szükséges felülbírálni (Takács, 2010).
Felhasznált irodalom
1. Bozori G. (2002): Lovasterápia, Gondolatok és vázlatok a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna témaköréből. Székesfehérvár, Polu-Press Kkt.
2. Gyögypál Z. (2002): Lovasterápia- hippoterápia. Balogunyom, Unicornis Egészségforrás Alapítvány
3. Jámbor P. (2017): A lovasterápia aktuális helyzete hazánkban. Szakdolgozat. Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
4. Kapcsolat Lovasterápia Központ (2021): http://www.lovasterapia.com/hu/lovasterapia/
5. Pálinkás J. (2008): A Hippoterápia (lovasterápia) módszertanáról és hatásrendszeréről röviden. Háziorvos Továbbképző Szemle 2008;13: 610–1.
6. MLTSZ (2021): http://www.lovasterapia.hu/lovasterapiarol/lovasterapiarol.html
7. Rétháti Gy. (2001): Gyógylovaglásról lovasoknak. In: Lovas kalendárium, Székesfehérvár, Lapu Bt., p. 18-23.
8. Strauss, I (1998): Hippotherapie: Neurophysiologische Krankengymnastik auf dem Pferd, Stuttgart, Hippoakrates Verlag, 1991 Fordította: Márkus Eszter, Budapest 1994-1998 In: Benczúr Miklósné (szerk.): Gyógylovaglás – Segédanyag II., Kézirat belső használatra, Budapest, BGGYTF
9. Takács O. (2010): A hippoterápia hatásmechanizmusának érvényesülése cerebral paresis diagnózisú gyermekek esetében. Szakdolgozat. Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar