A lovasterápia hatásai
A lovasterápia sok szempontból különleges kiegészítő terápiás eljárás, hiszen egy olyan, szabad térben végezhető állat aszisztált terápiát foglal magában, ahol a ló hordozó funkciója miatt sajátos, komplex fejlesztési lehetőségeket kínál.
Pusztán a lépésben vezetett lovon ülés során megvalósul a szenzoros integráció, mely valamennyi észlelési modalitás összekapcsolódását eredményezi, amelyek neurológiai, neuropszichológiai folyamatok bázisán épülnek fel, s a viselkedés szabályzásáért felelősek. A szenzoros integrációs folyamat működésében az érzékszerveken keresztül felvett információk, az idegrendszer külső és belső információfeldolgozási folyamatai, valamint az ezekhez kapcsolódó tervezési és végrehajtási folyamatok kapcsolódnak egybe (JGYPK , 2021).
A lovasterápiát, elsődleges terápiás hatásán túl, azért hatékony kiegészítő terápiás eljárás, mert azt a résztvevők kötetlen, szabadidős tevékenységként, hobbiként élik meg, noha a lovaglás során intenzív, személyre-szabott, egyéni fejlesztés zajlik.
Az alábbiakban csoportosított, egymással párhuzamosan fellépő hatások a lovasterápia mindegyik ága esetén, más-más hangsúllyal, de folyamatosan érvényesülnek
Mozgásterápiás szempontból
A lépés jármódban haladó ló hátának a mozgása, a lovas medenceövére, az emberi járással szinte teljesen azonos mozgásimpulzusokat közvetít, járástipikus törzstréning valósul meg.
A ló mozgására ráhangolódva a gerinc tartásáért felelős összes izmot egy fiziológiai tréningnek tehetjük ki. A lovaglás ideje alatt a ló minden lépésénél, ezek a háromdimenziós impulzusok folyamatosan hatnak, tehát egy húsz perces lovaglás alatt több mint 1200 „gyakorlatot” végezhetünk el, ami fizikai tréningnek sem utolsó (Bozori, 2002).
Mozgásterápiás szempontból, az alábbi konkrét hatások emelhetők ki.
-a kóros izomtónus szabályozása
-a mozgás érzékelés javulása
-a testséma, testtudat fejlődése
-az egyensúly, mozgás koordináció javulása
-fejkontroll, törzskontroll javulása (MLTSZ, 2021)
– mozgás összerendeződés
– finommotorika fejlődése, stb.
Pedagógiai -gyógypedagógiai -pszichológiai szempontból
A lovon ülés szenzoros integrációs hatása mellett kulcsfontosságú tényező, a ló és a „lovas helyzet“ okozta nagyon erős motiváció, mely áthatja az egész foglalkozást és olyan belső hajtóerőt biztosít, melynek segítségével a fejlesztő munka hatékonysága biztosítható.
A ló hátán ülve kitágul a világ. A lovas magasabb szemszögből figyelheti környezetét, és alatta az a hatalmas, erős állat, mely szót fogad, irányítható, elfogadó, meleg, reagál az őt érő hatásokra.
A tapasztalatok szerint azoknak a gyerekeknek a személyisége, akik korán kezdik a lovassportot, a versenyzést, hamarabb érik, mint kortársaiké. Személyiségfejlődésük sokkal könnyebben rátalál egy olyan kívánatos személyiségstruktúrát feltételező útra, amely egyrészt felelősségteljes életvezetést eredményez, másrészt kedvezően hat az emberek közötti kapcsolatokra (Berentés, 2012).
Ez a különleges helyzet teszi lehetővé, az intenzív, személyre szabott fejlesztő munkát. Ezek a területek a következők.
– figyelem, érzékelés, észlelés, gondolkodás fejlődése
– rövidtávú-, hosszútávú- és munkamemória fejlődése
– kommunikáció fejlődése (verbális, non verbális kommunikáció, beszéd észlelés, beszéd értés, beszéd produkció, szókincs)
– téri tájékozódás fejlődése
-élmény és tapasztalati kör bővülése
-önbizalom, függetlenség, önkifejezés, életöröm megjelenése
-tanulási motiváció fejlődése
-emocionális fejlődés, érzelmek kontrolálása, önkontroll
– megküzdés, sikerélmény
– függetlenség, önállóság megélése
– feladattudat, feladat tartás, feladatmegoldó képesség fejlődése
– félelmek, gátlások leküzdése
– önértékelés, önbizalom fejlődése
Szociális szempontból
A ló körüli teendők, felelősségteljes feladatok. A ló nagysága, ereje tiszteletet parancsoló, a szabályok betartását magától értetődővé teszi. A ló azonnal lereagálja az őt ért hatásokat, így azonnali visszajelzést ad egy viselkedés, egy tett helyességéről, segít a szabályok megtanulásában (Bozori G, 2002). A kiscsoportos foglalkozások továbbá nemcsak a lóval történő együttműködést, hanem a társakkal való interakciót is segíti.
-kapcsolatfelvétel és fenntartás képességének fejlődése
-együttműködés fejlődése (lóval, terapeutával, társakkal)
-felelősség érzet, kötelesség tudat fejlődése az ápolási feladatokon keresztül
-szabálytudat, fegyelem kialakítása
-kommunikáció, az önkifejezés fejlődése
-hasznos szabadidős tevékenység, javul az életminőség ( Györgypál, 2002, Strauss 2001, Bozori 2002, MLTSZ, 2021)
A lovasterápia továbbá a gyermekek társadalmi integrációját is elősegítheti. A lovarda, mint közösségi tér kitűnő szociális gyakorlóterep, rengeteg alkalmat nyújt a szülőknek és a gyerekeknek is új kapcsolatok létesítésére, meglévőek ápolására. A lovasterápiás foglalkozások során a gyermekek olyan tapasztalatokat szerezhetnek saját képességeikről, lehetőségeikről, mely pozitívan hat énképükre, növeli életminőségüket, és nem utolsó sorban maradandó élményt nyújt nekik. Optimális esetben olyan közösséget alkotnak a terápiára rendszeresen járó családok, ahol a különböző sérült gyermekek bátran vállalhatják önmagukat eltérő képességeikkel és esetleges hiányosságaikkal is, ahol a szülők nem szoronganak gyermekeik társadalmi meg nem felelésén, hanem mind a szülők, mind a sérült gyerekek és egészséges testvéreik egymást kölcsönösen elfogadva és segítve osztják meg a lovardában szerzett élményeket.
Felhasznált irodalom
1. Berentés, É. (2012).: Az érett személyiség. Budapest: Proersonal Kiadó.
2. Bozori G. (2002): Lovasterápia, Gondolatok és vázlatok a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna témaköréből. Székesfehérvár, Polu-Press Kkt.
3. Gyögypál Z. (2002): Lovasterápia- hippoterápia. Balogunyom, Unicornis Egészségforrás Alapítvány
4. JGYPK (2021): http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/122_szenzoros_integrci.html
5. MLTSZ (2021): http://www.lovasterapia.hu/lovasterapiarol/lovasterapiarol.html