A tudatos, tervszerű lovasterápia kb. 30-40 éves múltra tekint vissza. A legrégebbi statisztikák a német és angol területekről származnak. A lovasterápia Németországban, Svájcban, Luxenburgban az orvostudomány felől fejlődött, az angolszász országokban a sport felől. Az USA-ban és Kanadában pedig a pedagógia, gyógypedagógia felől (Györgypál Z, 2002).

 

A lovasterápia meghatározása, felosztása

A lovasterápia intézményhez kötött, orvosi indukáció alapján terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű, egyéni, vagy csoportos foglalkozás.
Célja: a károsodás, sérülés, fogyatékosság ismeretében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb, eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés, és rehabilitáció érdekében (Bozori, 2002).

A nemzetközi szövetség (FRDI: Federation Riding for Disabled International) a terápiás lovaglást három nagy szakterületre osztja fel:

1. Hippoterápia: orvosi javaslatra történő neurofiziológiai alapokon nyugvó mozgásterápia a lóval, illetve a lovon (Györgypál, 2002). A beteg passzív és aktív részvételével, terápiás célú gyakorlatok végzésével, vezetett lovon lépésben, hevederrel történik.

2. Gyógypedagógiai lovagoltatás: gyógypedagógusok, esetleg pszichológusok által irányított lovaglás, melynek keretében a fenti szakmák hatáskörébe tartozó kliensek esetében a lovagoltatás eszközével kívánnak kedvező komplex gyógypedagógiai, pszichológiai hatást elérni. A ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait felhasználva fejlesztő, nevelő célzatú, komplex hatást kiváltó egyéni vagy csoportos foglalkozás. (Bozori G, 2002).

3. Parasport: a lovaglás és fogathajtás, mint sport: testileg és/vagy értelmileg akadályozott gyermekek, illetve felnőttek sportja, életkörülményeik és kondíciójuk javítása érdekében (kiemelt jelentőséggel bír a szociális hatás) (Szepesi E, 2001).

 

A lovasterápia hatásai

a.) Fizikai: A lépésben járó ló mozgása, mely szinte teljesen azonos az emberi járással, áttevődik a hátán ülő lovasra. A ló mozgására ráhangolódva a gerinc tartásáért felelős összes izmot egy fiziológiai tréningnek tehetjük ki. A lovaglás ideje alatt a ló minden lépésénél, ezek a háromdimenziós impulzusok folyamatosan hatnak, tehát egy húsz perces lovaglás alatt több mint 1200 "gyakorlatot" végezhetünk el, ami fizikai tréningnek sem utolsó.


b.) Pszichés:
A ló hátán ülve kitágul a világ. A lovas magasabb szemszögből figyelheti környezetét, és alatta az a hatalmas, erős állat, mely szót fogad, irányítható, meleg, reagál az őt éro hatásokra, ezek mind-mind hatalmas élmények, önbizalmat, sikerélményt biztosítanak. A ló ritmikus járása lazító.


c.) Szociális: A ló körüli teendők, felelősségteljes feladatok. A ló nagysága, ereje tiszteletet parancsoló, a szabályok betartását magától értetődővé teszi. A ló azonnal lereagálja az őt ért hatásokat, így azonnali visszajelzést ad egy viselkedés, egy tett helyességéről, segít a szabályok megtanulásában.


A fent említett hatások egymáshoz szervesen kapcsolódnak, együtthatnak és a foglalkozások alatt mindig azt helyezzük előtérbe, azt hangsúlyozzuk, ami a terápiás cél eléréséhez leginkább szükséges (Györgypál, 2002).

 

A lovasterápia hazai helyzete

A lovasterápia Magyarországon egyre szélesebb körben ismertté váló fogalom és az utóbbi években a hazai tevékenység színvonala egyre gyorsuló ütemben fejlődik. 1997-ben megalakult a Magyar Lovasterápia Szövetség (MLTSZ), azzal a szándékkal, hogy az országszerte elszigetelten dolgozó lovasterapeuták munkáját egységesen európai színvonalra emelje. Neves külföldi szakemberek, oktatók bevonásával kialakította a gyógytornászok és gyógypedagógusok kétéves posztgraduális képzési rendszerét. Évi rendszerességgel tart továbbképzést a lovasterápiás szakmai team lovas szakemberei és a segítők számára is.
2003 nyarán hazánk rendezhette meg a XI. Nemzetközi Lovasterápiás Kongresszust 41 ország lovasterapeutáinak részvételével. Kialakítás alatt áll az első lovasterápiás centrum Fóton, mely várhatóan otthont ad majd a rendszeres lovasterápiás munka mellett a lovas parasportok művelői számára, illetve a szakmai továbbképzéseknek és a terápiás ló kiképzésnek is (Edvi, 2004).


A hazai tevékenység aktuális problémái
- Magas önköltség - alacsony financiális háttér
- Nincs törvényi szabályozás a hatáskörökre vonatkozólag
- A tevékenység alárendeltsége
- Dokumentáció hiánya
- Kevés a jó lovasalapokkal rendelkező gyógypedagógus
- Megfelelő ló kiválasztás és céltudatos kiképzés hiánya